Az első nap

Fura, nem igaz ? Pár hete még egy normális lány voltam a barátnőmmel együtt átlagos álmokkal, egyszerű tervekkel. A barátnőmmel próbáltunk normális tini életet élni egy kis városban, Wenningtonban. Nem messze Virgina államtól. Kis város, nagy titkokkal. És még nagyobb rejtélyekkel.
2013 nyarát írtuk akkor. Egy meleg forró nyári nap mikor az új életbe csöppentünk. Az én nevem Kim a barátnőmé Sarah. Hát hallgassátok történetünk.

Végre elérkezett a nap amire már nagyon vártunk Sarah-val. A szüleinktől engedélyt kaptunk, hogy elköltözzünk Wenningtonba. Ki is néztünk egy nagyon aranyos és otthonos lakást a belvárosban. Mivel a szüleink kicsit tehetősebbek voltak, így hát vállalták, hogy a lakbért fizetik, de akkor is kell majd dolgoznunk, hogy megéljünk rendesen. Végül beleegyeztünk.Most biztos megfogalmazódik a kérdés.. Miért pont a barátnőmmel költözök össze, miért nem egy pasival ? Hát a válasz egyszerű. Már nagyon pici korunk óta szinte elválaszthatatlan barátnők lettünk Sarah-val. Megfogadtuk, hogy mikor már nagyok leszünk, összeköltözünk egy lakásba és nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Ha úgy adódik, hogy az egyikőnk megtalálja élete szerelmét, akkor természetes, hogy elköltözik az egyikünk. De még mivel fiatalok vagyunk ezért nem valószínű, hogy találkozunk az igazival. A másik ok pedig az, hogy egyikőnknek sincs pasija. De persze nem is azért jöttünk ide, hogy bepasizzunk, hanem hogy élvezzük az életet és bulizzunk, szórakozzunk.
A szobámban üldögéltem az összecsomagolt és egymásra rakott bőröndök illetve dobozok előtt. A régi játékmackóval az ölemben végig néztem a szobámon. Felröppentek az emlékek. A rózsaszín falú szobám most olyan üres volt és nyugodt. A csilláromról lelógtak a díszek és a be vetetlen fakeretes ágyam is üres volt. A polcaimon sorakozó plüss állatok a kis gyermek koromra emlékeztettek. A kopott parketta pedig a sok sok táncra ugrándozásra emlékeztetett. A fülemben hallottam a gyermeki hangomat és Sarah hangját. Még a szüleimét is.
A vissza emlékezésemet anya lágyan csengő hangja törte meg.
- Kislányom, indulnunk kell. Nem szabad elkésnünk a  repülőtérről. - mondta kedves hangon.
Némán bólogattam, hogy rendben. Ekkor bejött.
- Monnd kicsim, biztos vagy a döntésedben ? Biztos el szeretnél költözni.
- Igen anya, csak tudod egy kicsit nehéz lesz titeket itt hagyni, de mivel, hogy új kalandokra és élményekre van szükségem. És az ígéretemet betartom amit Sarah-val tettünk szóval indulás! - mondtam miközben felálltam és a macimat az ágyamra tettem.
Így hát elindultunk a kijárat felé. Apa már bőszen pakolta a csomagjaimat a kocsiba.
- Kislányom, ha bármi kell vagy ha bármikor haza szeretnél jönni, akkor csak szólj és megyünk. - mondta apa és megölelt.
- Rendben úgy lesz.- rájuk mosolyogtam.
Beültünk a kocsiba és végig némán vezettünk Sarah házáig. Már ő is odakint várt minket a csomagjaival.
Megöleltem és segítettünk bepakolni a cókmókját.
- Sarah. - szólalt meg az anyja, mert ő is ott volt. - Ha bármi kellene csak szólj és mi megyünk.- mosolygott kedvesen Amily, Sarah anyukája. Sajnos az apukája nem volt jelen, mert üzleti úton volt. Én is elbúcsúztam Amilytől és végül mentünk a  repülőtérre.
Ott könnyek közt elváltunk a szüleinktől és végül 2 óra várakozás után felszálltunk a repülőgépre.
- Végre már ezt vártam. A repülőn ülünk és nem sokára felszállunk. Új város, új élet és új kalandok. - mondta Sarah és hátra dőlt.
- Kedves utasaink !Nem sokára felszállunk, kérem kapcsolják be öveiket. Köszönöm. -
Megkezdtük a felszállást. A magasság emelkedése miatt a gyomromba  torkomba szökött. Még soha nem éreztem ezt és nem is akarom soha többé. Nagyon rossz volt.
Sarah nagyon izgatottá vált.
- miután leszállunk, elmegyünk a  házhoz, bevisszük a cuccokat és elmegyünk megnézni a várost aztán a  plázába, ha persze van és elmehetnénk moziba is. Várj .. Ne. Inkább üljünk be valahova enni és aztán menjünk moziba. Vagy ne.. Inkább nézzünk meg otthon egy filmet. - teljesen izgatottá vált.
Én nem annyira. Volt egy nagyon furcsa érzésem már a kezdetektől fogva. Onnantól, mikor a városkára rátaláltunk. De gondoltam, hogy ez csak amiatt van, hogy elköltözünk. Ezzel nyugtatgattam magam.
Az utazás utolsó felében elnyomott az álom.
Sarah hangja keltett fel.
- Ez az ! Megérkeztünk ! - ujjongott az örömtől.
Amilyen rossz volt a felszállás, olyan rossz volt a leszállás is. Engem is elkapott az izgalom.
- Végre.- bele szippantottam a levegőbe és éreztem a szeretet illatát. A virágok átható édes illatát, a madarak csicsergése megnyugtatott és a Nap melege örömmel töltött el. Nagy nehezen megtaláltuk a csomagjainkat, fogtunk egy taxit és a házunk elé vitt minket.
Tátott szájjal bámultam a modern és kicsiny paneházra. Egyszerűen elképesztő volt. A vörös kőtéglák kifejezték a ház egyedi kisugárzását. A bejárati ajtó előtti lépcső is hihetetlen szép volt  a korláttal együtt.
- Úristen. - csak ennyi csúszott ki a számon.
- Gyere Kim ! Pakoljunk! Nézzük meg belülről.
Remegő kézzel nyitottuk ki az ajtónkat az első emeleten. Nagyon szép látvány tárult elénk.Egy hatalmas nappali nagy méretű, a hátsó udvar részre néző ablak, fehér a szélén fekete csíkos hosszú függönnyel. Alattunk parketta volt, amiről visszacsillant a  fény. a nappaliból boltíves ajtó mögött volt a konyha étkezővel. A konyhában volt egy régi gáztűzhely és egy közepes méretű hűtő, amin látszottak a leszedett mágnesek nyomai. Egy kis asztal volt a konyhaszekrénnyel szembeni falnál, két piros fa székkel a két oldalán. Akár 6 Fő is elfért az asztalnál.A bejárati ajtó felöl három ajtó nyílt. Két hálószoba és egy fürdőszoba. Az egyik az enyém, a másik Sarah-é volt. Az enyém közepes méret szoba volt kék színű falakkal és egy utcára  néző ablakkal. Egy nagy fémkeretes franciaágy volt középen, két oldalán egy egy kis fémszekrényhez hasonló komód. az ajtó mellett egy nagy tükrös szekrény és az ablak mellett balra pedig egy íróasztal. Tv még nem volt benne. A csillár helyett csak egy villanykörte lógott még a helyén. Sarah szobája hasonló berendezésű volt, csak neki sárga színű szobája volt majdnem ugyanezekkel a bútorokkal.
Elkezdtük a bepakolást. Hangosan szólt a zene a telefonomról és táncmozdulatokkal egybekötve vígan pakoltuk ki a cuccainkat. Természetesen bútorozott volt a ház, csak a nappali nem. Addig a kanapét egy szőnyeg helyettesítette és egy régi komód.
Úgy este lehetett mikorra már végeztünk. A szüleink értesítése után kimentünk szétnézni a városba. de persze csak a közelbe.
- Nézd, ott egy kis étterem és ha jól látom az egy ruházati üzlet. Amott meg egy bolt.- mutattam Sarahnak. Nem mintha én is jobban ismertem volt a környéket. Nevetgéltünk nagyon jól elvoltunk, de haza kellett mennünk.
Olyan 11 óra körül lehetett. Lefürödtünk egyenként és végül aludni tértünk a hosszú nap után.
Hajnalban azonban egy zajra ébredtem. Nagyon megijedtem. Halk léptekkel kimásztam a szobámból és benéztem Sarah-hoz. Ő ott aludt a helyén. azt hittem, hogy csak biztos félre hallottam az egészet. De nem. Újabb neszt halottam a  konyha felől. Már tényleg nagyon meg voltam ijedve. De hajtotta  kíváncsiság így tovább mentem a konyha felé. Nagyon hideg szellőt éreztem a  hátam mögött. Felsikoltottam, de erre Sarah szerencsére nem ébredt fel. Megdermedtem. Nem tudtam mozdulni. A szoba másik sarkában hirtelen megpillantottam egy magas emberi alakot. Nem bírtam sikítani és mozdulni se a félelemtől. Közeledett és egyre csak közeledett felém. Bátorságomat összeszedvén a villanykapcsoló felé rohantam és felkapcsoltam. Egy pillanatra láttam azt az embert, aki a nappalinkban volt. Vörös szemei izzottak és rám meredtek, aztán egy pillanat alatt el is tűnt. A szívemhez kaptam, őrülten kalapált. Berohantam Sarah szobájába és erre má ő is felébredt.
Látta rajtam, hogy valami nagyon nincs rendjén.
- Kim, mi a baj ? Mi történt ?- oda jött hozzám és oda támogatott az ágyához.- Hallod, mi történt?- kérdezte kétségbe esve.
Nem mondhattam el neki, mert nem akartam, hogy őrültnek nézzen. Nem akartam, hogy tudjon róla.
- Semmi. csak rosszat álmodtam. - erre fogtam.
Tudtam, valami nincs rendben a  városban. Éreztem. És ez volt az utolsó normális napunk Wenningtonban.